Ribadiso de
Baxio, ami az én fordításomban Alsóribadízó. Elitől sokat tanultam spanyolul,
többek között az irányokat: arriba –
fent, abajo – lent, aquí – itt, ahí – ott; a la derecha –
jobbra, a la izquierda – balra. Nem állítom,
hogy folyékonyan beszélek spanyolul, de az elmúlt napokban szerintem több
ragadt rám, mint más idegen nyelvekből évek alatt az iskolapadban.
Az út könnyű volt,
alig tizenkét kilométer talán. Alberto nem tartott velünk, néha bevártuk, de
újra és újra lemaradt. A zarándokszállás 1-kor nyit, mi már jóval előtte
megérkeztünk. Hatalmas – legalábbis a Primitivo-n működő szállásokhoz képest –,
de egy kis patak partján fekszik, ami nagyon hangulatossá teszi. Amíg
várakoztunk a lábunkat lógattuk a patakba. Lejjebb a parton van egy strand,
vagy valami olyasmi, ahol étterem is van, ott vacsiztunk. Csak Elivel és egy új
barátunkkal Gemma-val, aki szintén katalán. Alberto-nak a színét sem láttuk
egész délután. A szállásra jöttek magyar zarándokok is, de én maradtam a
spanyol barátokkal.
Bár nem tudom,
hogyan lesz ezután. Innen már talán csak két nap, 40 kilométer Santiago,
de Eli és Alberto nem jönnek tovább. Nem tetszik nekik a tömeg, és már nem
akarnak eljutni az Út végére, már nem fontos nekik, talán sosem volt az. Eli
azt mondja, jöttek, amíg jól érezték magukat, de mivel ez elmúlt, inkább haza
mennek.
Holnap egyedül kelek útra. Sajnálom nagyon, mert
megszerettem őket, de ha elválik az utunk, akkor elválik. Nekem sem tetszik a
sok ember, a hegyek között a természet ölén jobb volt zarándokolni, de ma már
nem volt olyan megrázó, mint tegnap este, és nekem mindenképpen Santiagoba visz
az utam, onnan tudok csak hazarepülni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése