Ilyet
én még sosem láttam. Egyszerre van köd és süt a nap. A látótávolság kb. 10 méter, de ott ahol
állok, ragyogóan jó az idő. Kár, hogy ezt nem lehet fényképen megörökíteni!
Ma
pihenőnapunk van, csak 12 km-t gyalogoltunk. Campiello-ban a Casa Hermenia-ban találtunk
szállást. Hermenia egyébként a boszorkány a Jancsi és Juliskából. Mézes-mázos a
modora, nagyon jól főz, de szerintünk becsap minket. Ezen nevetgélünk, mert nem
bánjuk, főképpen ha reggelire nem egyikünket tálalja fel. Ebédkor egyébként
degeszre ettem magam már megint. Azt asturia-i konyha nagyon hasonlít a miénkre
– szerintem. Legalábbis eddig minden ízlett. Sült húst kaptunk nagyon finom
tepsis krumplival és az a levelest, amit valami zöld levélből főznek, még nem
sikerült megfejtenem, de azt hiszem mángold lehet.
Ma útközben
lovas zarándokokkal is találkoztunk. Nem tudom, hogy ebben az esetben ki számít
zarándoknak: a lónak vagy a lovas akit a hátán cipel, így énszerintem ő csak
csomag. Eli szerint lovon sem lehet könnyű. Meg lehet tenni az Utat biciklivel
is. Na, az lehet az igazi kihívás az itteni terepviszonyok között! Dimbes-dombos
egész Asturia. Holnap állítólag hegyek is lesznek. Ezért jöttünk ma csak keveset,
hogy rápihenjünk a hegyekre. Meg azért is, mert a néhány kilométerre lévő
zarándokszállás Borres-ben mindenki szerint nagyon lepra hely. Nem tudom,
teljes mértékben a társaimra hagyatkozom. Egyelőre nem nehéz így tennem, mert
kényelmes, de kíváncsi vagyok, mikor jön el az a pont, amikor már zavarni fog,
hogy nincs befolyásom a dolgok felett.
Ez például
szép feladat lenne, hogy itt megtanuljam, nem kell mindig mindent nekem
irányítani. Van hogy csak el kell fogadni a dolgokat, úgy, ahogy jönnek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése