A repülőjegy-problémát megoldottam,
és így sem drága, bár körbe fogom utazni fél Európát, de Spanyolországot
biztosan, míg Oviedoba érek. Budapestről nem indul közvetlen járat a Barcelonai
városi terminálra, ezért eleve Bécsből indulok.
A Bécs-Barcelona repülőjegyem már
megvolt, de onnan nem tudtam Asturiába foglalni, és mire rájöttem miért,
elfogytak a jegyek. Így Barcelonából előbb Madridba repülök, majd onnan Asturiába,
ahonnan Oviedoba óránként mennek buszok. (Aki szereti óvni a környezetet,
repüljön kevesebbet, a Spanyol főváros biztosan kihagyható.)
Optimista vagyok, ezért a
hazaútra is megvettem a jegyeket: Santiago-Barcelona-Bécs repülőút után, a
Westbanhof-ról térek majd haza vonattal. Pontosan három hetem lesz, hogy
eljussak Oviedoból Santiago de Compostelába! Három hét alatt kell megtennem a
háromszázhúsz – más források szerint háromszáznegyven – kilométert. Úgy
gondolom, ez nem lehetetlen küldetés, de ha valami közbejön, legrosszabb
esetben stoppolok.
A hátizsákot becsomagoltam, külön,
az övtáskában azok a dolgok, melyek jobb, ha kéznél vannak. (A pakolásnál arra
figyeltem, hogy ne kelljen sokat cipekedni. Összehordtam mindent egy kupacba,
amiről úgy véltem, szükségem lehet rá. Aztán kiválogattam azokat a dolgokat,
melyeket mégis tudok majd nélkülözni. Most már csak 10 kg-os a zsákom.)
Indulhatok!
„Indul a küszöbről az út, ha nem vigyázok, elszelel –
felkötöm én is a sarut - gyerünk utána, menni kell.
Utak találkozása vár, futok, a lábam bizsereg,
csak ott lehetnék végre már! Aztán hová? Ki mondja meg?!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése