2008. július 15., kedd

Mi a fene az a pulga?!



Reggel még megnéztük az utolsó bikafuttatást a tévében, abban a bárban, ahol reggeliztünk. Már nagyon ügyesen tudok magamnak rendelni: Cafe con leche, mucha, mucha leche, perfavor. Aztán útra keltünk. Ma elfogyott a hullámvasút, és állítólag már nem is lesz újra. Ezt annyira nem bánom.
Castroverde-ben megálltunk, hogy ételt vegyünk. Eliék biztosan tudták, hogy Lugo-ig már nem lesz étkezésre alkalmas hely. Vagy legalábbis nem olyan, amilyet szeretünk. Valami nagyon megcsípett. Sok helyen, de csak térdig, mindkét lábamon. Eli szerint pulga. Mi a fene az a pulga?! A magyarázat szerint bolha, de én még nem láttam olyan bolhacsípést, ami nagy piros folt közepén apró vízhólyaggal. Nem is csak egyszerűen viszket, ez inkább éget. Eli szerint a zarándokszállásokon nyilván nem ritka vendég a bolha. Ami azért fura, mert a Cadavo-i szállás az egyik legtisztábbnak tűnő volt eddigi utunk során. Ha La Mesa-ban nem lettem bolhás, akkor hogyhogy éppen itt? Rejtély!
Az út Lugo-ig hosszú. Még annál is hosszabb. Amikor már azt hittem vége van, akkor még volt vagy öt kilométer. Igen, ma kb. 30 kilométert gyalogoltunk. Azt hiszem ez a maximum teljesítményem. Ráadásul Lugo nagyváros. Legalábbis az eddigiekhez képest. A városban mindig elvész a jel. Legalábbis nagyon nehéz követni.
A zarándokszállás hatalmas. Én még ekkorát nem is láttam. Legalább negyven ember elfér, kényelmesen. Mire megérkeztem, a fiúk már előkészítették számomra a világ legjobb találmányát. Jéghideg lábfürdő sóval és ecettel. A hidegvíz felfrissít, a só regenerál, az ecet fertőtlenít. Csodálatos. Tíz perc és újjászülettem. Manuel – az egyik kanári szigeteki fickó – felajánlotta, hogy meg is masszírozza a lábam, de ezt valahogy túl bizalmasnak éreztem, és kitűnő spanyollal hárítottam: Mas tartde – (később!).
Tekintve, hogy napközben nem volt alkalmunk rendesen étkezni, kerestünk egy szuper éttermet, ahol sült polipot ettünk. Eli szerint az itt kihagyhatatlan. Annyira, hogy holnap is maradunk. Elértük ugyanis a táv kétharmadát. Kétszáz kilométert gyalogoltunk idáig. Az orvosaim azt mondják, egy nap pihenés orvosilag ajánlott. Nem merek velük vitatkozni, mégis csak ők a szakemberek!...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése